Ez a kifejező téli jelenet egy hóval borított utat ábrázol, amely egy vidéki környezetben kanyarog, kopasz fákkal és egy egyszerű, élénkvörös homlokzatú házzal szegélyezve. A művész rövid, energikus ecsetvonásokat alkalmaz, amelyek texturált, szinte tapintható felületet hoznak létre, ami arra készteti a nézőt, hogy érezze a hó ropogását a lába alatt és a hideg levegőt. A kompozíció a tekintetet az út mentén vezeti, ahol két alak, apró a hatalmas téli tájban, csendes emberi jelenlétet ad hozzá, hangsúlyozva a vidéki táj nyugodt magányát. A hideg paletta fehér, kék és szürke színekből áll, amelyet a ház meleg piros színe tör meg, harmonikus egyensúlyt teremtve, amely egyszerre idézi a nyugalmat és a finom meleget a hideg közepette.

A festmény tükrözi a művész mesteri impresszionista technikáját, laza ecsetvonásokkal és légköri hatásokkal, amelyek egy múló pillanatot ragadnak meg a természet ciklusában. Az égbolt, örvénylő ecsetvonásokkal festve, mozgás és időjárás változásának érzetét kelti, míg a havas talaj lágy fényt tükröz, fokozva a jelenet fénylő minőségét. Az 1880-as évek közepén készült mű a kor vidéki élet és természeti tájak iránti érdeklődését tükrözi, hangsúlyozva a megfigyelést az idealizálással szemben. Elmélkedő hangulatba hív, egy csendes pillanatba, amelyben a néző kapcsolatba léphet a hófödte nap egyszerű szépségével egy szerény ház mellett, érzelmi mélységet és vizuális költészetet ötvözve.