Ez a kifejező hegyi tájkép megörökíti a Hoher Göll csúcsának nyers nagyszerűségét, amely a Watzmann-Hocheckből látható. A művész finom egyensúlyt teremt a fény és árnyék között, lágy ecsetvonásokkal természetes pontossággal ábrázolja a sziklás terepet és a távoli csúcsokat. Az előtérben lévő kövek és hófoltok arra hívják fel a néző figyelmét, hogy érezze az alpesi levegő frissességét és a talaj szilárdságát, míg a távoli ködös légkör a magas hegyek végtelenségét és nyugalmát sugallja.

A színpaletta földes barna, hideg kék és lágy szürke árnyalatokból áll, amelyeket finoman ellenpontoz a meleg napsugár, amely megvilágítja a csúcsokat. Ez a kontraszt nyugodt, mégis lenyűgöző hangulatot teremt, mintha a néző a vad természet peremén állna, és egy végtelen geológiai nagyságú tájat szemlélne. A művet közvetlenül az első világháború után festették, csendes ellenállást és mély tiszteletet sugározva a természet iránt.