Ez a nyugodt fametszet egy csendes tengerparti tájat ábrázol elegánsan és halk jelenléttel. A nyugodt víztükör olyan, mint egy hatalmas üvegtükör, amely visszatükrözi a sziklás partszakaszt, egy magányos hagyományos fa hajót és lágyan hullámzó dombokat. A háttérben az ikonikus hegy – feltehetően a Fuji – lágyan körvonalazódik a halványkék ég alatt, ahol vékony felhők úsznak. A kompozíció kiegyensúlyozza a természetes formákat az emberi elemekkel: a hajó, az egyszerű köves töltések és a jobb oldalon lengedező fák keretezik a jelenetet, terelve a tekintetet a kép mélyére és a vízen túlra.

A művész technikája a hagyományos japán ukiyo-e mesterségbeli tudását tükrözi: az óvatosan elmosódó kék és zöld árnyalatok mélységet és atmoszférát teremtenek, míg a finom vonalak részletezik a mohával borított sziklák, fa deszkák és fenyőtűk textúráját. A nyugodt színpaletta és kiegyensúlyozott kompozíció elgondolkodtató hangulatot áraszt, amely a nézőt arra hívja, hogy elképzelje a víz lágy csobogását és a szélben susogó fák hangját. Az 1930-ban készült alkotás a természeti tiszteletet és a klasszikus esztétikát ötvözi, miközben a modernizáció időszakában Japán tájöröksége iránti megújult megbecsülést tükrözi.