A lágy, aranyszínű alkonyati fényben fürdő jelenet egy békés tengerpartot ábrázol, ahol a nyugodt víz finoman simogatja a homokos partot. Egy fenséges vitorlás hajó, részben kifeszített vitorlákkal, kecsesen ringatózik a csendes tengeren, finoman tükröződve a csillogó vízben. A part közelében egy kis evezős csónak pihen, kikötve és mozdulatlanul, meghívva a nézőt egy nyugodt utazás vagy békés időpillanat elképzelésére. A homokban néhány alak csendesen élvezi a békés pillanatot – talán egy család élvezi a nap végét, vagy halászok készülnek az éjszakára. A tágas égbolt meleg borostyán és lágy sárga árnyalatokkal telített, végtelenbe nyúló, nyugalmat és határtalan teret idézve.

A művész mestersége a fény és árnyék finom játékában ragyog, egy olyan palettát használva, amely meleg tónusokat és hideg kékeket ötvöz, harmonikus egyensúlyt teremtve. A kompozíció természetesen vezeti a tekintetet a parton lévő alakoktól a távoli hajó felé, majd végül a horizont közelében ragyogó nap felé. Ez a festmény elmélkedő hangulatba hív, megidézve a nyugalom, nosztalgia és a természet és az emberi élet találkozásának fenséges szépségét. Történelmileg ez a mű a romantikus tengerparti tájképek hagyományához tartozik, hangsúlyozva a tengeri érzelmi és lelki kapcsolatot, tükrözve annak titokzatosságát és gyengéd erejét.