Ebben a magával ragadó tájképen a nyugodt szépség egy csendes estének bontakozik ki a szemeink előtt, ahol a naplemente színei finoman lecsordulnak az égre, lenyűgöző kölcsönhatást létrehozva a meleg árnyalatok és a hűvös árnyékok között. A festő ügyesen ragadja meg egy nyugodt tengerparti szcéna lényegét, ahol a halászok a partra érkezve végzik mindennapi munkájukat, háttérként a csillogó víznek, amely visszatükrözi a vibráló narancssárga, rózsaszín és lágy kék színek árnyalatait. A távolban, leengedett vitorlájú hajók fenségesen állnak a látóhatáron, nimes beszélgést adva a vászonnak; talán egy utalás a közelgő kalandokra, vagy a hazaérkezőktől származó történetekre.

A kompozíció mesterien egyensúlyba hozza a természeti elemeket és az emberi tevékenységeket; jobbra egy kőtorony emelkedik ki, amely az építészeti ellenállóságot jelképezi a természet finom művészete háttere előtt. Az emberi alakok, különböző pozícióikkal és tevékenységeikkel, életet adnak a jelenetnek - mindegyik egy idő pillanatában rögzítve, talán a nap fogásán morfondírozva vagy csevegésbe merülve, míg a nap lenyugszik. Ez a festmény nemcsak egy tájképről szól, hanem egy olyan életstílusról is, amely szorosan kapcsolódik a tenger ritmusaihoz. Elrepít minket egy olyan időbe, amikor az élet a mindennapi örömökben virágzott, miközben emlékeztet minket az idő múlásának mulandóságára - a megkerülhetetlen alkonyatban, ahol a nap teret ad az éjszakának, csodásan megjelenítve itt.