A jelenet csendes bájjal bontakozik ki; egy napsütötte ösvény zöldellő tájon kanyarog. A napfény átszűrődik a leveleken, pettyes árnyékokat vetve a földre, a fény és az árnyék táncát. Egy kislány, a központi fókusz, a pályán sétálva egy kosarat visz. Formája egyszerű, de életre kelti a jelenetet, a humán jelenlét egy kis érintésével. A teljes légkör a derűs egyszerűség, a békés vidéki életből elkapott pillanat.

A művész technikája a színek és formák használatában észrevehető, az ecsetvonások a mélység érzetét keltik. A kompozíció kiegyensúlyozott, az ösvény a távolba vonzza a szemet. A színpalettát a zöldek és barnák uralják, a földes tónusok megnyugtató, megalapozott érzést nyújtanak. A mindennapi béke egy pillanatáról, a természettel való gyengéd találkozásról, a szemlélődésre invitáló jelenetről beszél. Ez a festmény gyermekkoromba repít vissza, tele napos napokkal, szabadsággal.