Ez a kifejező tájkép egy csendes vidéki ösvényt ábrázol Pontoise külvárosában, ahol két alak és egy kutya sétál, meghívva a nézőt egy nyugodt, mindennapi pillanatba. A művész lágy, szórt ecsetvonásokat használ, amelyek összekapcsolják a föld zöld és barna színeit a kiterjedt, felhős ég kék és szürke árnyalataival, harmonikus, ugyanakkor kissé mélabús hangulatot teremtve. A kompozíció finoman vezeti a tekintetet az előtérben lévő alakoktól a távoli horizont felé, ahol alig látható ipari kémények jelzik a modernitás betörését a természetbe.

Impresszionista stílusban készült, a paletta visszafogott, de árnyalatokban gazdag, visszatükrözve egy borús nap természetes fényét. A laza, texturált festékréteg tapintható érzést kelt a táj érdes voltáról és a hideg levegőről. Érzelmileg a festmény szemlélődő hangulatot közvetít – a nyugalom és egyszerűség érzetét, egy időben megállt pillanatot. Történelmileg a mű a 19. század végi impresszionista mozgalomhoz tartozik, amely megragadja a vidéki élet és az ipari terjeszkedés közötti átmenetet, miközben hangsúlyozza a fény és a légkör múló hatásait. Bizonyítéka a művész mély kapcsolatának a francia vidékkel és innovatív megközelítésének, amely érzelemmel és közvetlenséggel ragadja meg a hétköznapi jeleneteket.