A műalkotás egy nyugodt gyümölcsös jelenetet ábrázol, amely valószínűleg Valencia buján növekvő tájainak inspirációjából született. Az előtérben narancsfák uralkodnak, élénk gyümölcsük gyönyörű kontrasztot alkot a lomb mély zöldjével. Egy egyszerű, fehér fal veszi körül a birtokot, jelezve az emberi jelenlétet, miközben hangsúlyozza a természet bőségét. A festmény színpalettája meleg és hívogató; lágy narancs, gazdag zöld és finom földszínek harmonikus keveréke, amely melegséget és nyugalmat ébreszt. A fény játékosan végigfut a jeleneten, megvilágítva a fák textúráit és a fal rusztikus jegyeit, meghívva a nézőt, hogy elveszítse magát ebben az idilli környezetben.

A háttérben gördülő dombok emelkednek fel lágyan, mélységet adva a kompozíciónak, miközben a tompa égbolt a kora esti fényt sugallja. Az összhatás békés; úgy tűnik, hogy a néző szinte érezheti a lágy szellőt, és hallhatja a levelek susogását. Ez a táj nem csupán a természet ábrázolása; az emberek és a környezetük közötti kapcsolatról beszél, kiemelve a vidéki élet szépségét és az egyszerűséget, amit a pásztori jelenetekben találhatunk. Az érzelmi hatás mély; nosztalgiát és hálát ébreszt a körülöttünk lévő szépségért, amelyet Sorolla fény- és természeti szépség ábrázolásában mutatott be.