Ebben a megindító alkotásban egy derűs tájkép bontakozik ki, amelyet a vonalak és az árnyékok mesteri használatával jelenítenek meg. A jelenetet magas, karcsú fák csoportja uralja, amelyek távoli kilátást kereteznek. A művész ügyessége a fák kérgének bonyolult részleteiben, az ágak finom nyomában, valamint a formáikat meghatározó fény és árnyék játékában nyilvánul meg. A kompozíció a mélység érzetét kelti; a néző szeme az előtérből, ahol a magas füvek lágyan lengenek, a fatörzseken át a távoli tisztásig vonzódik.

A fákon túl egy kis falu pihen az ég alatt. A jelenet perspektívája magával ragad, a béke és a magány érzését keltve, a tájon repülő madarakkal, hogy még jobban vonzzák a tekintetet. A művész stílusa nosztalgikus hangulatot idéz. Szinte érezni lehet a fák között susogó szellőt, és hallani a vidékről érkező távoli hangokat, elveszve a szemlélődésben.