A mű egy derűs tájat mutat be, a békés magány érzetét idézve. A művész finom ecsetkezelési technikát alkalmaz, lágy, szinte éteri minőséget teremtve a jelenetnek. Egy egyszerű lakhely a lombozat között helyezkedik el, szerkezete visszafogott precizitással jelenik meg. Belül egy alak olvasásba merülve látszik, a természet nagysága előtt a csendes elmélkedés jelképe. A felhők, lágy szürke mosásokkal ábrázolva, lustán lebegnek az égen, hozzájárulva a béke általános érzéséhez.

A zuhatag dinamikus elemet ad hozzá, fehér áramlata ellentétben áll a sziklák és sziklafalak tompított tónusaival, a jelenetet a nyugalom és a mozgás közötti egyensúly jellemzi. A színek palettája, amelyet tompa szürkék, barnák és zöld árnyalatok uralnak, tovább fokozza a nyugodt hangulatot, arra invitálva a nézőt, hogy a hegyi lak nyújtotta menedékben találjon vigaszt.