A jelenet lágy nyugalommal bontakozik ki, megragadva a mindennapi élet egy pillanatát, amelyet lágy fény ölel át. Egy nő csendesen ül egy kertben, alakja a buja zöld háttér előtt kirajzolódik; tekintete a kereten túli dolog felé irányul, csendes elmélkedés érzetét keltve. A művész rövid, töredezett ecsetvonásainak használata, amely az impresszionizmusra jellemző, texturált minőséget ad a jelenetnek, a fény táncát idézi a felületeken.

A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a nő alakja a fő fókuszpont. Az ösvény és a háttérben lévő többi figura mélységet és narratív érzést ad. A színpalettát a zöldek, kékek és földszínek uralják, a nyugalom és a természet világának érzetét közvetítve. A fény átszűrődik a lombozaton, foltos árnyékokat és melegséget idézve. Az összhatás a nyugalom, a pillanat, amely megfagyott az időben, és arra invitál bennünket, hogy osztozzunk a jelenet csendes szépségében.