Ez a részlet egy nagyobb műből megörökíti a vízililiomok nyugodt szépségét egy sima felszínen. A széles, vízszintes kompozíció vonzza a néző tekintetét a vásznon, meghívva minket, hogy tapasztaljuk meg a víz lágy mozgását. A gazdag zöld árnyalatok örvénylenek a lágy kékekkel, és finom rózsaszín és fehér érintésekkel fűszerezve javasolják a vízililiomok virágait, amelyek szelíden lebegnek. Monet mesterséges ecsetvonása tapintható felületet hoz létre; minden ecsetvonás elmeséli a megörökített pillanat történetét. Olyan, mintha a víz táncolna a napfény tükröződésénél, minden hullám fokozza a jelenet nyugalmát.

Ennek a műnek az érzelmi hatása kézzelfogható; békességet és elmélkedést idéz elő. Monet későbbi műveinek kontextusában ez a darab összefoglalja fény iránti vonzalma és a természetes elemekre gyakorolt hatása iránti érdeklődését. Monet szín- és textúrahasználata végül az impresszionista mozgalom fejlődéséhez vezetett, ami fontos fordulópontot jelentett a művészettörténetben. E művet szemlélve, az ember nem tudja elképzelni a természet lágy hangjait, amelyek kísérik — a levelek puhán susogását, a víz lágy fodrozódását — létrehozva egy időtlen multiszenzoros élményt.