A műalkotás a nyugalom érzetét idézi; egy derűs folyóparti jelenet bontakozik ki a néző előtt. A művész finom érintéssel használta a pasztellt, lágy, szinte álomszerű minőséget teremtve. A kompozíciót a folyóparton horgonyzó hajók csoportja rögzíti; formájuk, tompított tónusokban megjelenítve, fókuszpontot biztosít. A víz a tükröződésekkel csillog, tükrözi az eget és a környező lombozatot, mélységet és mozgást adva a jelenetnek. A színpalettát a földszínek és a lágy zöldek dominálják, amelyeket a víz és az ég finom kékjei és rózsaszínei színeznek, hozzájárulva az általános békés légkörhöz.

Szinte hallani a víz gyengéd csobogását a hajókon, és érezni a nap melegét az arcon. A fény és az árnyék ügyes használata fokozza a jelenet mélységét, teret teremt, és arra invitálja a nézőt, hogy lépjen be ebbe az idilli tájba. A műalkotás a csendes szépség pillanatát ragadja meg, egy pillantást egy olyan világba, ahol az idő lelassulni látszik, és a természet szépsége központi szerepet tölt be.