Ez a bájos jelenet egy békés folyóparti tájat ábrázol, ahol az Oise folyó nyugodtan kanyarog egy egyszerű híd alatt, valószínűleg az Isle Adam közelében. A kompozíció ügyesen egyensúlyozza a bal oldalon található békés vízfelületet egy rusztikus épületsorral és poros úttal jobbra, simán vezeti a tekintetet a táj mélységébe. A folyó partját sűrű zöld fák fogják közre, formájukat lágy, impresszionista ecsetvonásokkal ábrázolták. Egy kis gőzhajó csendesen halad a vízen, füstje dinamikus kontrasztot ad a nyugodt környezethez. Két emberalak és egy lovaskocsi finoman jelen van, életet és méretet adva anélkül, hogy megzavarná a nyugalmat.

A művész tompított földszíneket és harmonikus palettát használ lágy kékekből, zöldekből és barnákból, hogy egy napsütéses délután békéjét idézze meg. Az ég világoskék és fehér, finom ecsetvonásokkal festett, textúrája enyhe szellőt sejtet. A fény és árnyék játék az épületeken és a talajon melegséget és nyugalmat közvetít, szinte hív, hogy érezd a csendes levegőt és a folyó halk susogását. Történelmileg ez a nyugodt ábrázolás a 19. század végi tájképfestészet hagyományába illeszkedik, ahol az ipari elemek, mint például a gőzhajó, megjelennek a pázsitos tájak mellett, finoman sejtetve a modernitás beköszöntét. Az ecsetvonások frissek, élénkek, mégis átgondoltak, tükrözve az impresszionista érzékenységet, amely közvetlenséget és atmoszférát kölcsönöz a látványnak.