A műalkotás egy derűs velencei estét idéz; egy gondola könnyedén siklik a vízen, olyan alakokat szállítva, amelyek csak sziluettek a hold lágy ragyogásában. A művész a megtört ecsetvonások technikáját használja a fény játéka a víz felszínén való megörökítésére, ami csillogó hatást eredményez. A színek túlnyomórészt tompítottak, a lombkorona meleg, földes tónusai kontrasztban állnak az ég és a víz hűvös kékjeivel és szürkéivel. Egy olyan helyre visz, ahol lelassul az idő, és a levegőt csendes suttogások töltik meg.