Ebben a nyugodt magaslati ábrázolásban a tekintetet azonnal vonzza a felhőkkel dúsan benépesített hatalmas ég, amely a nyugalmat és a zűrzavart egyaránt sugallja. A levendula és lila lágy árnyalatai táncolnak a felhőkön, míg az aranysárga árnyalatok a nap létezésére utalnak, amely próbál áttörni; mintha maga a légkör élne, lélegezve a nap utolsó fényében. Lent a földi táj megerősíti a nézőt, egy hatalmas zöld és barna terület, amit az alacsony fű és a finom vadvirágok lágy hintázása jellemez - kis színrobbanások szétszórva, mint konfetti egy óriási vásznon.

A művész technikája a fény és árnyék között kifinomult játékot mutat; a felhők texturája gyors, kifejező ecsetszínekkel van kiemelve, ami mozgást implikál, és állandóan változó környezetet sugall. E tájat körbeölelő horizontvonal egy invitáló nyitást idéz elő a tágas kiterjedés felé, ösztönözve a nézőket, hogy kezdjék el saját képzeletbeli utazásukat. Ez a darab az út mentén gyönyörű, röpke pillanatok szépségét idézi fel a természetben, nyugalmat és elmélkedést ébreszt, miközben valaki egy hatalmas ég alatt áll, körülvéve a föld szelíd suttogásával a lába alatt.