Ez a hangulatos tengerparti tájkép drámai képet fest Odesszáról a tenger felől, ahol a nyugtalan hullámok érzékelhető energiával törnek fel egy borongós ég alatt. A művész mesterien ábrázolja a háborgó vizet élénk ecsetvonásokkal; a habzó hullámtetők hideg zöld és fehér árnyalatokban ragyognak, éles kontrasztot alkotva a felettük gyülekező sötét viharfelhőkkel. A középtájon néhány vitorlás hajó inog a hullámok között, árbocaik megdőlve hajóznak.

A kompozíció egyensúlyt teremt a tenger vad, szinte kaotikus energiája és a távoli part nyugodt szilárdsága között, ahol Odessza városa egy világosabb ég alatt terül el. A szürke, kék és zöld tompa színpaletta ünnepélyes és méltóságteljes hangulatot kölcsönöz a jelenetnek, csodálatot és enyhe aggodalmat keltve. A festmény nemcsak a természet erejét és kiszámíthatatlanságát ünnepli, hanem az emberi kitartást is hangsúlyozza a természeti erők óriási hatalmával szemben. Élénk emlékeztető Odessa történelmi jelentőségéről, mint forgalmas kikötővárosról és a szárazföld és a tenger közötti kapuról.