Ez a festmény egy nyugodt téli tájat ábrázol, ahol a lágy hóréteg beborítja South Norwood enyhe lejtőit. Az égbolt halvány kék és tompa krémszínű árnyalatokban terül el végtelenül, csendes tágasságot kölcsönözve a kompozíciónak. A kopasz fák finom sziluettként állnak a havas talajon, ritka ágaikat könnyed, majdnem vázlatos ecsetvonásokkal ábrázolva. A művész ecsetkezelése laza, de szándékos, megragadva egy hideg, tiszta nap múló benyomását, finom tónus- és textúraváltásokkal, melyek életre keltik a jelenetet.

A kompozíció egyensúlyt teremt a havas nyílt mezők és a távoli házcsoportok között, meghívva a nézőt, hogy bejárja a békés vidéket. A színpaletta visszafogott — fehér, lágy barna és finom kék árnyalatok — melyek a tél csendjét és a hóesés nyugalmát idézik. Ez a mű egy csendes elmélkedés pillanatába repít, ahol a természet egyszerűsége és az idő gyengéd múlása mélyen érződik. 1871-ben készült, tükrözi a művész impresszionista eszméit, amelyek a fényre és légkörre helyezik a hangsúlyt a pontos részletek helyett, és gyönyörű példája a természet múló hangulatainak megragadásának.