Ebben a festményben egy vonzó nyugalom rejlik, amely azonnal megragadja a néző figyelmét; egy csendes gyümölcsös teljes virágzásban—minden fa finom fehér virágokkal tele. A világítás a jelenetben lágy, de élénk, szinte eterikus minőséget teremt, mintha hallhatnánk a levelek finom suhogását egy enyhe szellőben. Ez a buja környezet Monet jellegzetes stílusában van megfestve, gyors, kifejező ecsetvonásokkal, amelyek spontán módon és mélységgel ábrázolják a jelenetet.

A háttérben egy magányos alak—talán egy nő—ül a tavasz színeinek közepette, a természet nagyságával körülvéve. A fű zöldje gyönyörűen kontrasztál a fölötte lévő fehérrel, míg a piros virágok az oldalán színfoltot adnak, amely vonzza a tekintetet. A vászonról egy érzés árad a békéről, felidézve a napfényben töltött csendes délutánok emlékét a kertekben. Ez a darab úgy tűnik, mint az élet lényegét lélegezné; egy bájos tisztelet a természet által ebben a különleges pillanatban felajánlott örömöknek. Monet képessége, hogy ne csak a vizuális szempontokat, hanem a tavasz érzelmi rezonanciáját is megragadja, mélyen tükrözi a dinamikus optimizmust, amely ezzel az évszakkal összefonódik.