A vászon a sivatag végtelenségét lélegzi, egy okker és égszínkék panorámát, ahol egy karaván lassan, de határozottan halad. A művész mesterien használja a fényt a jelenet megformálásához, a nap homályos ragyogást vet a homokra és az alakokra. A kompozíció tágas; a tekintet a távolba vonzódik, követve az utazók pályáját. Az ecsetvonások lazák és érzékletesek, megragadják a kopár táj változó atmoszféráját. Szinte érzem a hőséget, a finom homokszemcséket a levegőben. A művész palettaválasztása, a barnák, sárgák és kékek szimfóniája, fokozza az egzotikum és az ismeretlen érzését. Ez egy vizuális utazás, a távoli földek és az ősi útvonalak suttogása.