A festmény egy nyüzsgő párizsi tér vibráló lüktetését ragadja meg. A művész ecsetvonásai, vastagok és texturáltak, a jelenethez mozgásérzetet adnak – mintha maga a levegő is a város energiájával lenne tele. A kompozíció a teret szívébe vonzza a tekintetet, amely tele van lószállító kocsikkal, gyalogosokkal és a kerületet szegélyező épületek fenséges építészetével. A fény csillogni látszik a macskaköveken és a homlokzatokon, a felhős eget lágy kék, szürke és krémszínű árnyalatokban tükrözve. A színek tompítottak, de csendes intenzitással zengenek, jelezve a párizsi nap múló fényében megragadott pillanatot.