Ez a festmény egy békés, napsütötte ösvényt ábrázol, amely egy kis épülethez vezet, mely kopott kőfalak között bújik meg, fölötte pedig dús narancsfák magasodnak. A művész finom ecsetvonásaival érzékletesen jeleníti meg a textúrákat – a fal jobb oldalán lévő durva kőfalról a pasztell zöld ajtó simaságáig, amely finoman megtöri a környező okker és bézs árnyalatokat. A színpaletta földes, mégis ragyogó; az ég lágy kék és lila tónusai nyugodt hátteret adnak, míg a fehér virágok és a mélyzöld gyep érzéki elmélyülésre hívják a nézőt a nyugodt vidéki tájban. A kompozíció a görbe ösvény mentén felfelé vezeti a tekintetet, finom kíváncsiságot keltve, vajon mi rejlik az ajtó és a fák mögött.