A kép egy 18. századi nagyszerű kápolnát ábrázol, amely impozáns gótikus homlokzatával lágy nappali fénynél, részben felhős ég alatt áll. Jobb oldalon a kápolna bonyolult kőfaragásai és magas ólomüveg ablakai az építészeti pompát jelzik, mintha a belső énekek visszhangját hallanánk. Bal oldalon egyszerű épületek és kémények emelkednek szerényen, ellentétben a kápolna nagyszerűségével, ám harmonikusan illeszkednek a jelenetbe. Lombos fák veszik körül az előteret, lágyítva a kő és tégla szerkezeteket, míg korabeli ruhás alakok színteret adnak a mindennapok életének. Interakcióik, játszó gyermekek és érkező hintók nyugodt hangulatot teremtenek, ahol a történelem a templom körüli nyugodt sürgés-forgás közepette lélegzik.

Paul Sandby finom ecsetvonásai megjelennek a különböző textúrák kidolgozásában — a sima kőfalaktól a durvább tégla és fa szerkezetekig — ami gazdag vizuális történetet teremt. A színpaletta kiegyensúlyozza az ég és kő hideg szürkéit és kékjeit a fák és föld meleg barna és zöld tónusaival, harmonikus természetes fény- és építészeti részleteket mutatva. A kompozíció mesterien összehangolt, a kápolna impozáns jobb oldala kiegyensúlyozott a bal oldali nyitott tér és emberi tevékenység által, ami természetesen vezeti a tekintetet. Ez a mű nemcsak egy ikonikus történelmi helyszínt dokumentál, hanem egy csendes tisztelet és megbecsülés érzetét kelti az emberi művészet és természet találkozására az idő egy megfagyott pillanatában.