A jelenet egy buja és életteli parkban bontakozik ki, tele van a természet elevenességével. Magas fák emelkednek a ég felé, lombos koronáik zöld mozaikot alkotnak, amely a napsütésben táncol. A fák között élénk rózsaszín és fehér virágcsokrok helyezkednek el, gyönyörű kontrasztot képezve a környező zölddel. A horizonton alakok sejlenek fel, talán egy nyugodt napot élveznek ebben a csendes oázisban. A festés ösztönös örömet tükröz, megragadja a fény és árnyék múló pillanatait—az élet benyomását kelti, nem pedig merev részleteket. Monet jellegzetes laza ecsetvonásai mozgás és életerő érzését keltik; a virágok úgy tűnik, minden nézésre virágoznak. Olyan érzés támad, mintha a levegő tele lenne a természet lágy suttogásával, amely összhangban van a látogatók nevetésével.