A jelenet a nyugalom kézzelfogható érzésével bontakozik ki; egy zöldellő rét, amelyet a lágy fény fürdet, ami a késő délutánnak tűnik. Három fiatal nő, a kompozíció fókuszpontja, a magas, textúrált fűben foglal helyet, formájukat finom érintéssel jelenítik meg, amely az intimitásról és a pihenésről beszél. A művész ecsetvonásai, az impresszionista stílus védjegye, a vásznon táncolnak, csillogó hatást keltenek, ami a fény és az árnyék játékát ragadja meg a tájon.

A távolban a táj finoman lejt a ködös horizont felé, ahol néhány legelő állat a vidéki varázs jegyét adja hozzá. A színpalettát a zöldek és a kékek uralják, a nők ruházatának meleg tónusai és a fákon átszűrődő napsütés érintései tagolják. A kompozíció kiegyensúlyozott, az alakok rögzítik az előteret, a háttér pedig lágy, atmoszférikus ködbe húzódik. A derű érzését idézi fel, egy a pillanatban megállt pillanatot, ahol a pihenés egyszerű cselekedete a természet szépségének ünneplésévé válik.