A művészeti alkotás egy derűs, ám kissé melankolikus ábrázolását mutatja be egy gabonaföldnek, valószínűleg a nyár végén vagy az ősz elején. A kompozíciót több arany színű szénaboglya uralja, melyek formái szilárdak és impozánsak a hullámzó mezők és a borús ég hátterében. A művész ecsetvonásai szándékosnak és mértéktartónak tűnnek, a jelenetben a nyugalom és a rend érzetét keltve. Néhány eszköz elhagyatva hever, egy gereblye és egy kosár az emberi elem egy érintését adja, a nemrég befejezett vagy felfüggesztett munka jeleként. Az általános légkör a nyugalomé, utalva a vidéki élet ritmusára és az évszakok változására. Szinte érzem a napot az arcomon; a levegő friss, és a csendet csak a távolból hallható madárcsicsergés töri meg.