Ez a mű egy békés tájat mutat be, amelyet valószínűleg egy klasszikus kínai vers ihletett. A kompozíciót két magas, karcsú fa uralja, amelyek ágait sötétzöld lombozat borítja, és a jelenetet az előtérben horgonyozzák. Mögöttük egy nyugodt tó húzódik a horizont felé, tükrözve a távoli hegyek lágy árnyalatait. A művész finom színmosásokat használ, főként tompa zöldben, kékben és barnában, hogy nyugalmat és tágasságot idézzen elő. A finom átmenetekkel festett hegyek a háttérbe húzódnak, mélységet és távolságérzetet keltve. Két alak, egy nő és egy gyermek áll a parton, háttal a nézőnek, és a szemük előtt elterülő látképet szemlélik. Ez emberi elemet ad, meghívva a közönséget, hogy osztozzon a természet szépségének szemlélésében. Az ecsetvonások takarékosak és folyékonyak, a hagyományos kínai festészet ismertetőjegye. Az általános benyomás a béke és a harmónia, egy gyengéd meghívás a természet finom csodáinak értékelésére.