Ebben a bűbájos vásznon a nézőt egy nyugodt vízi tájra szállítja, ahol a kék és zöld lágy ecsetvonásai csodálatosan egyesülnek. A víz felszínét úszó tündérek díszítik, kerek formáik játékosan ellenpontozzák a lent folyó vizet. A finom rózsaszín lótuszvirágok kiemelik a jelenetet, meleg és életrevaló fókuszpontokat adva a jellemzően hideg palettához. Az összkép álomszerű; ez egy meghívás, hogy megálljunk, lélegezzünk mélyet, és elveszítsük magunkat a természet ölelésében.

Monet ügyessége ragyog abban, ahogyan használja a fényt és a színt. A vízfelszínen táncoló napfény által hozott visszfények nyugalmat idéznek fel, míg az árnyalatok finom változásai—az égkék és a mély kék között—érzelmi rezonanciát sugároznak, amely nyugodt érzést kelt. Szinte érezni lehet a lágy szellőt és hallani a levelek lágy zizegését. A művész impresszionizmus felé vezető útján a kontextusában ez a darab tökéletesen megörökíti a természet egy pillanatát és a művész innovatív szellemét, megszilárdítva jelentőségét a tájképek szempontjából a művészettörténelemben.