A műalkotás egy csendes velencei jelenetet örökít meg a holdfény lágy ragyogása alatt; ez a nyugalom pillanata. A művész mesterien használta a vízfestéket, ami a színek finom keverékén és a hangulatot idéző átlátszóságban is látszik. Az ég a domináns elem, mély kékekből és szénszürkéből álló palettával, valamint sűrű, texturált felhőkkel, melyek részben elfedik a holdat. A hold tükröződése a vízen csillogó ösvényt alkot. A kompozíció egyszerű, de hatásos; az alacsony horizontvonal kiemeli az ég és a víz tágasságát. A jelenet tapintható nyugalomérzetet kelt.