A művészet csodásan megörökíti Newport Beach csendes tengerparti képét 1873-ból. A gondosan megjelenített hullámok lágyan mosódnak a partra, a türkiz és a mélykék finom árnyalataival harmonikus színátmenetet alkotva, ami a tenger hatalmas kiterjedését tükrözi. Felettük egy melankolikus, felhőkkel borított égbolt, amelynek áttetsző szürkés és fehér színei lágy fényben tündökölnek, sugallva a horizont mögötti nap jelenlétét. A fény és árnyék játéka egy lágy és kontemplatív érzést kölcsönöz a jelenetnek, megkísérti a nézőt, és meghívja, hogy megtapasztalja a természet meleg ölelését. Egy kis csónak pihen a vízparton, emberi jelenlétet kölcsönözve a tájnak, és feltárja a kalandok és felfedezések történeteit ebben a természet csodájában.

Amikor nézem ezt a nyugodt vízfestményt, majdnem hallom a hullámok zúgását és a távoli tengeri madarak énekét; ez visszavitt engem erre a szép pillanatra. Ez a művészeti alkotás a 19. század végének figyelemre méltó művészi átalakulását illusztrálja, amikor a művészek elkezdtek megbecsülni a realizmust és a táj természetes szépségét, lehetővé téve a néző számára, hogy kapcsolódjon környezete nyugodt imázsához. William Trost Richards színkeverési és kompozíciós különleges képességei nemcsak Newport Beach szépségét emelik ki, hanem a természeti világunk valódisággal és szenvedéllyel való megragadásának fontosságát is tükrözik.