A jelenet csendben, a nap leheletnyi csendjével bontakozik ki. A vásznon a folyó kiterjedt vize dominál, mely a borús eget tükrözi. A művész ügyes ecsetvonásai megragadják a fény és az árnyék finom változásait, a vízfelszín lágy hullámzását. Egy ösvény, mely finoman követi a füves part szélét, a jelenetbe vezeti a szemet, invitálva a nézőt, hogy sétáljon végig rajta.

A művész színek mesteri használata, mely túlnyomórészt tompa zöldeket, szürkét és kéket alkalmaz, a nyugalom érzetét idézi. A távoli dombok, melyeket ködös atmoszféra borít, zökkenőmentesen olvadnak az égbe, harmonikus kompozíciót alkotva. A fény játéka, mely bár visszafogott, mélységet és textúrát ad a tájnak, mintha a nap titkait suttogná. Nyugalom van a jelenetben, egy csendes elmélkedés pillanatában jelen lenni.