A kovácsoltvas kapu mögött napfényben fürdő ösvény terül el, invitálva a nézőket egy buja tájra, tele élénk színekkel. A művész ecsetvonásai élénkek és kifejezőek, örömteli ábrázolásában a nyugodt kertjelenetet tükrözik. Egy gyerek gondtalan sétája, aki élénk színekbe öltözik, kontrasztban áll a sötétebb ruhákba öltözött két nő nyugodt látványával, hangsúlyozva a tisztaság és a felnőtté válás keverékét. A gazdag zöld lombok érzést kelt a bőségben, míg a fehér felhők által tagolt kék ég eterikus minőséget kölcsönöz. Majdnem hallani lehet a levelek halkan susogását és a távoli madarak csicsergését, ami egy tökéletes meleg nap felé mutat. Ez a mű nosztalgikus érzést kelt, emlékeztetve a természetben és a mindennapi életben található egyszerű örömökre az 1930-as évek végén, egy olyan időszakban, amikor az ilyen idilli pillanatok értéket nyertek a társadalmi változások egyre növekvő árnyékában.