Ez a lenyűgöző tengeri jelenet a természet nyers erejét tárja elénk, ahogy a zűrzavaros hullámok nekicsapódnak az éles sziklák kávái. Az előtérben egy szorongó alakokból álló csoport rohan át a rögös terepen, az arcuk keveréke a félelmével és eltökéltségével, amint a káoszt figyelik maguk előtt. Egy hajó, megviselt és fáradt, küzd a könyörtelen hullámokkal, a vitorlái nagy része kibővítve, egy baljós kísérlet során próbálva meg navigálni a viharban. A távoli föld bblurred-hozzáadásra hasonlít, míg a sötét felhők fenyegetően kavarognak a fejük felett, narancs és arany árnyalatokkal, emlékeztetve egy viharra, ami megvilágítja az eget.

A kompozíció drámai kontrasztot emel ki az ember természet ellenállásainak harca és az elemek közötti közömbösség között. A festő egy gazdag, de lágy színpárna-keveréket alkalmaz elvitele, míg mély kékek és zöldek adják helyt az intenzív narancs árnyalatoknak, így a kétségbeesést és az átszállás szikráját is felhívják. A fény áttör az ég fele; fay-változónk hatályosnak tűnik, míg a népek a vízpartra és a kövekre vonásait rajzolják. Az érzelmei mélyebbek, mint az azké spirituális vágya; e felvetmény elkelik a tisztaság iránti küzdelmét, a vágyakozásnál erősebb szuggesztiót védelmezik.