Ez a festmény egy csendes sarokját ragadja meg egy vidéki tájnak, ahol a lágy fény gyengéden simogatja a kőfalakat és a buja növényzetet. A kompozíció intim, egy épületegyüttesre és egy virágokkal és texturált kőfallal körülvett kertútra fókuszál. Az ecsetkezelés élénk, mégis finom, rövid, pöttyös vonásokkal, amelyek vibráló hatást keltenek, megidézve a pislákoló fényt és a lombok hűvös árnyékát. A kéményeken és a szétszórt virágokon megjelenő piros árnyalatok élénkítik a főként kék, zöld és földszíneket tartalmazó palettát. Az összhatás békés magányosságot sugall, meghívva a nézőt a vidéki élet nyugodt pillanatába, ahol a természet és az építészet harmóniában egyesül.