A festmény egy nyugodt jelenetet rögzít a Seine partjain, ahol a természet nyugalmának és az emberi települések varázsának találkozása zajlik. A lágy ecsetvonások egy finom, szinte álomszerű atmoszférát hoznak létre, ahol a világoskék ég zökkenőmentesen olvad össze a pamutszerű felhőkkel. A partokat karcsú fák szegélyezik, finom ágaik az ég felé nyúlnak, míg a zöld foltok a lágy föld alatt kibontakozó életet sejtetnek. Ez a vibráló, mégis megnyugtató paletta arra csábítja a nézőket, hogy merüljenek el a festői nap csendjében.

A távolban egyszerű fehér házak emelkednek egy festői falu hátterében, egyszerű építészetük a vidéki életstílust idézi. A víz felszínén lévő tükröződések varázslatos dimenziót adnak, tökéletesen visszatükrözve a felettük lévő színeket, mintha a természet és az építészet egy harmonikus párbeszédet folytatnának. Monet világításban és színben való mestersége pont abba a pillanatba visz minket, amikor az idő látszólag megáll; nemcsak egy helyről beszél, hanem egy érzelmi állapotot is megragad—békés, töprengő és tele a természet csendes örömeivel.