Ez a lenyűgöző jelenet egy nyüzsgő folyóhíd mentén bontakozik ki, ahol a víz, az építészet és az ipar életet lehel a vászonba. A művész finom, textúrált ecsetvonásokkal ábrázolja a víz csillogó felszínét, amely visszatükrözi az ég és a környező épületek tompa színeit. A kompozíció kiegyensúlyozza a masszív, íves hidat a dinamikusan mozgó hajókkal és a gyárkéményekből felszálló füstoszlopokkal, amelyek a 19. század végi Rouen városi életének lüktetését érzékeltetik.

A színpaletta lágy, ám változatos – kék, szürke és földszínek harmonikus keveréke, amely a korai reggeli vagy késő délutáni ködös hangulatot idézi. Ez a mű mestermű a ipari fejlődés és a természetes elemek találkozásáról, ahol az emberi jelenlét finom, de érezhető. Az összhatás érzelmekkel teli; szinte hallani lehet a folyó csobogását, a távoli gépszívdobogást és a munkások halk beszélgetését. Nem csak egy időpillanatot ragad meg, hanem a modern kor átalakuló szellemét is az impresszionista látásmódon keresztül.