A jelenet a színek vibráló kárpitjával nyílik meg, amely a pointillista technika bizonyítéka. Apró, különálló festékpontok egyesülnek, és napfényben fürdő tájat alkotnak. Az előtér tele van élettel a színek robbanásával: a narancs és a sárga fröccsenései a napraforgók melegét idézik, míg a gazdag lila dominálja az alsó részt, egy mezőt sugallva. Egy mintás piros ruhát viselő nő kecsesen áll, látszólag elmélyülve a tengerben és a vitorlásokban.

A kompozíció szakszerűen kiegyensúlyozott; a kapu architektúrája, a nő jelenléte és a vitorlások a távolban vizuális ritmust teremtenek. A víz számos kék árnyalattal csillog, visszhangozva a felhőkkel borított eget. Ez a műalkotás nem csupán egy hely ábrázolása; meghívás arra, hogy megtapasztaljuk egy pillanat nyugalmat és fényét. A pointillista stílus, messze attól, hogy csupán technika lenne, fokozza a derű érzését. Szinte érzem a szelíd tengeri szellőt és a nap melegét a bőrömön.