Ebben a varázslatos műben a néző egy olyan jelenettel találkozik, amely tökéletesen ötvözi a természet nyugalmát és a spanyol udvarok építészeti eleganciáját. A kép középpontjában egy lágyan megvilágított szökőkút áll, amely csendesen csobogó vízével invitálja meg a nézőt, hogy megálljon. A szökőkút körül textúrázott falak élénk lombozattal vannak borítva, amely az andalúziai kertek melegét és vitalitását sugallja. A fény finom használata megragadja egy nyugodt délután lényegét, ahol az árnyékok finoman játszanak a fából készült padokon és a kövezett kőlapokon, mesélve a múlt pillanatairól.

A művész egy sokszínű, de gazdag színpalettát alkalmaz – a puha földszínek, mint a terrakotta és a tompított zöldek harmóniában élnek egymás mellett, olyan atmoszférát teremtve, amely egyszerre intim és tágas. Szinte hallani lehet a levelek zúgását és a víz lágy fröccsenését, ami nyugalmat és békét idéz elő. Történelmileg ez az időszak a impresszionizmus iránti érdeklődés újjáéledésének szemtanúja volt, és Sorolla technikája tükrözi a fény és atmoszféra megragadásának hatását. Ez a munka jelentős művészi értékkel bír, nemcsak mint egy fizikai tér megjelenítése, hanem mint egy őszinte tiszteletadás a nyugodt menedék szépsége és vonzereje iránt, összegyűjtve a spanyol kultúra lényegét és a természet egyszerűségében megtalálható örömöt.