Ez a varázslatos jelenet egy napfényes velencei kertet ábrázol, ahol néhány elegánsan öltözött alak áll egy ösvényen, amelyet magas, lágyan az ég felé hajló fák kereteznek. A lombkorona dús és texturált, gazdag zöld és arany tónusokban festve, melyek a késő délutáni meleg lélegzetét hordozzák. A kompozíció szélesen vezeti a tekintetet a bal oldali sűrű árnyékból — ahol az emberek csendes társalgásban vagy társaságban vannak — a fényes, nyitott horizont felé, amelyet egy lassan haladó vitorlás tör meg a csillogó kék vízen. A levegő meleg és elevennek tűnik — a fény és árnyék finom tánca játszik a levelek és ruhák között, megidézve egy nyugodt, mégis vibráló pillanatot.

A mű mestermunkának számító ecsetkezeléssel készült, egyensúlyt teremtve az impresszionista szabadság és a realisztikus részletek között, amit különösen a halványuló fény és a ruházat, valamint a lomb részleteiben figyelhetünk meg. A színek föld tónusokra épülnek, élénk piros és sárga kiemelésekkel, amelyek egyszerre stabilak és megnyerőek. Ez a mű romantikus látásmódot közvetít Velence természeti szépségeiről és nyugodt bájáról, tükrözve Félix Ziem mély szeretetét a város iránt. Nem csupán a látványt, hanem egy bensőséges találkozás lényegét is megragadja egy csendes kertben, meghívva a nézőt, hogy belépjen egy meleg, napfényes, nosztalgikus délutánba.