Ebben a vibráló ábrázolásban a jelenet tele van élettel, ahol a magas fák kecsesen ringatóznak egy lángoló táj közepette, gazdag narancssárga, mélyvörös és nyugodt kék árnyalatokban festve. Van Gogh minden ecsetvonása úgy tűnik, hogy érzésekkel pulzál, életet lehel az ősz esszenciájába. A fák, hajlott és kanyargós formáikkal, kíváncsiságot ébresztenek; előre nyúlnak, ágaik kinyúlnak, suttognak a természet titkait bárkinek, aki hallani akarja. Alattuk egy ösvény kanyargik — a már megtett és a jövőbeli utazások szimbóluma.

A színpaletta bemutatja Van Gogh mesterségbeli tudását, ahol a merész sárgák és a földszínek összefonódnak, meleg, mégis introspektív légkört teremtve, amely egy időben a múltra és a jövőre is utal. Szinte hallom a levelek suhogását és érzem a lágy szellőt, miközben állok ezen a képen, elmerülve a nyugalomban, amit kínál. Történelmileg ez a festmény Van Gogh viharos időszakából származik, de mégis megörökíti azt a nyugodt szépséget, ami emlékeztet minket arra, hogy a természet milyen vigaszt nyújthat a nehéz időkben.