A festmény egy ipari tájba invitál, egy felhős nap tompa tónusaival teli jelenetbe; a levegő nehéznek tűnik a szén és a nedves föld szagától. A földes barna és szürke színekben megjelenített épületek összebújnak, sziluettjüket a légköri perspektíva lágyítja. A kéményekből füst emelkedik, ami a benti nyüzsgő tevékenység bizonyítéka. Az idő által koptatott ösvény a folyó felé vezet, ahol uszályok és csónakok finoman ringatóznak a víz felszínén. Egy magányos alak, a táj hátterében, egy ló vontatta szekeret vezet az úton, formájuk a csendes elszántság érzését idézi. Az egész kompozíció a finom ecsetvonások szimfóniája, megragadva egy pillanat lényegét; az ipar és a folyó portréja.