A műalkotás a magas Alpok nyers, zabolátlan szépségét ragadja meg. A kompozíciót a gleccserjég és a magasba törő csúcsok széles látképe uralja, melyek formái a fény és az árnyék ügyes kölcsönhatásával jelennek meg. A művész visszafogott szürke és barna színekből álló, korlátozott palettát használ, ami a zord, könyörtelen környezet érzetét kelti. A jég és a sziklaformációk textúrája finom mosásokkal és precíz vonalvezetéssel jelenik meg, magával ragadva a nézőt a jelenet végtelenségébe. Az érzelmi hatás a csodálat és a magány, a természet erejének és az emberi jelenlét jelentéktelenségének tanúsága.