Ez a lenyűgöző velencei jelenet bepillantást nyújt a híres Piazzo San Marco élénk pillanataiba. A zseniális bazilika fenséges magasságokba emelkedik, díszes kupolákkal és ívekkel, amelyeket ragyogóan ragad meg a világos pasztell színárnyalatok ködén keresztül. Renoir gyors és energikus ecsetvonása pedig életet lehel a jelenetbe, mintha szinte hallanánk a látogatók lágy suttogását és a közeli víz lágy hullámzását. Élettel teli kék tónusok és arany csúcsok nemcsak egy barátságos melegséget teremtenek, hanem a nap ölelő szorítását is visszatükrözik, amely táncol a téren.

A kompozíció a néző szemét a zsúfolt tér felé irányítja, ahol az alakok, elmosódva, de céljukban tisztán, lazán sétálnak körül, megtestesítve az olasz élet lényegét. Olyan, mintha Renoir meghívna minket erre a festői pillanatra, ahol az a levegő édes és tele van nevetéssel. Ez a műalkotás, amely az impresszionista mozgalom idején készült, nosztalgiát ébreszt, de egyben a varázslatos helyeken eltöltött idő múlandó szépségét is megjeleníti; minden ecsetvonás a boldogság és a helyiek és utazók közötti kapcsolat történeteit suttogja.