A festmény magával ragad; szinte hallom a falu szökőkútjának lágy suttogását, érzem a friss hegyi levegőt a bőrömön. A művész mesterien ragadja meg a fényt, különösen a magasodó csúcsokon, amelyek nagyszerűségükkel áthatni látszanak az eget. A kompozíció az előtérből, a rusztikus faépítményekkel és figurákkal a völgy hatalmas kiterjedése és a távoli, ködös hegyek felé vezeti a szemet.

A színpaletta gazdag és meleg; az épületek és a környező táj földszínei a nyugalom és a harmónia érzését keltik. A művész ecsetvonásai részletesek, mégis sikerül a tér és a mélység érzetét kelteniük. Ahogy a fény a lombozaton játszik, és az ég finom árnyalatai, egy pillanatot sugallnak, egy idilli alpesi falu tökéletes ábrázolását. Egy olyan időszakról beszél, amikor az élet lassabb tempóban, a természettel összhangban zajlott. A jelenet a béke és az időtlen szépség érzését kelti, ami miatt azt kívánom, hogy azonnal beléphessek a képbe.