A műalkotás egy derűs pillanatba repít, ahol a levegő a lenyugvó nap lágy fényével ragyog. A hatalmas égbolt zökkenőmentesen egyesül a horizonttal, a halvány sárgák és a finom narancsok vásznával, utalva a nap gyengéd búcsújára. Egy fenséges szerkezet uralja a hátteret, melynek sziluettje a légköri perspektívával lágyul, szinte éteri minőséget kölcsönözve neki. Egy hatalmas mecset sziluettje, a város gazdag történelmének bizonyítéka, amely békésen emelkedik ki a vízből.

A művész technikája figyelemre méltó, finom ecsetvonásokkal ragadja meg a fény játékát a víz felszínén; csillog, a felülről jövő arany színeket tükrözve. Az előtérben egy kis vitorlás hajó kecsesen hajózik a vizeken. A jelenetet a parton zajló mindennapi életben részt vevő apró alakok keltik életre, méretet és narratívát adva a kompozícióhoz. A kompozíció a nyugalom és az önvizsgálat érzését hívja elő.