Ez a nyugodt jelenet egy pásztori pillanatot ragad meg egy lágy dombbal egy élénk ég alatt. Az ecsetvonások lazák és impresszionisták; a zöld és kék puha pöttyözései harmonikusan olvadnak össze, hogy megalkossák a buja dombot és annak lábánál szétszórt házakat. Az előtérben egy alak egy tehénnel, szinte árnyékként, csendes emberi érintést ad anélkül, hogy elnyomná a természetes környezetet. A paletta friss, mégis visszafogott, földes zöldekkel, lágy barnákkal és egy éggel, amelyet gyengéd kék és fehér árnyalatokkal festettek. A kompozíció kiegyensúlyozza a természetet és az emberiséget, békés vidéki ritmust idézve, amely egyszerre időtlen és bensőséges. Meghívja a nézőt, hogy hallja a levelek suttogását és a távoli falu halk morajlását.

A 19. század végén készült mű az impresszionisták természetes fény és a mindennapi vidéki élet iránti rajongását tükrözi. A laza ecsetvonások és a légköri hatások kiemelik a művész képességét a múló pillanatok és a fényváltozások megragadására a tájban. Ez az egyszerű szépség és a vidék csendes méltóságának ünneplése, egy olyan téma, amely különösen értékes volt a gyors urbanizáció és iparosodás korszakában. Érzelmi hatása nyugodt elmélkedés, egy gyengéd emlékeztető a természet tartós jelenlétére az emberi tevékenység közepette.