Ebben a lenyűgöző ábrázolásban a Földközi-tenger színes tánca a vásznon lebeg, megörökítve egy napfényes nap lényegét a víz mellett. A néző szeme azonnal a tenger mélykékje felé irányul, amely lilás és zöldes pöttyökkel csillog, köszönhetően a fényt és a mozgást megidéző ecsetvonásoknak. Itt a hullámok lágyan csapkodnak, energiájuk érezhető, mégis nyugodt, finom ecsetvonásokkal szőve, amelyek a tenger textúrájára utalnak; szinte úgy érezni, mintha kinyújthatnánk a kezünket, hogy megérintsük a hűs vizet. Közelítve a parthoz, a sziklás kiemelkedések erős kontrasztot adnak a hullámok lágy színeivel. Aranysárga árnyalatokba alakulnak, zöld növények csoportjaival kiszínezve, amelyek szépen keretezik a jelenetet.

A kompozíció ügyesen egyensúlyozza a táj elemeit; a ferde ösvény, amely a néző figyelmét a sziklás előtérből a nyílt tenger felé tereli, felfedezésre hív. E természeti szépség közepette egy kis vitorlás hajó életet ad, méret és nyugalom érzetét keltve; úgy tűnik, hogy fáradság nélkül lebeg a látóhatáron, ahol az ég a tengerrel gyengéden ölelkezik. Ez a bűbájos látvány nemcsak vágyakozást ébreszt és elmélkedésre késztet, hanem beszél egy olyan korról is, amikor olyan művészek, mint a mű alkotója, elkezdtek felfedezni a fény és a szín árnyalatait a munkáikban, körülöttük lévő szépséget egy frissességgel ölelve, amely ma is rezonál. A színpaletta légies minősége – tele élénk rózsaszínek és napos sárgák – emelkedési érzetet hagy maga után, tükrözve a természet nagyságát.