Ez a lenyűgöző jelenet arra hívja az embereket, hogy fedezzék fel a természet szívében fekvő falu nyugalmát. A házak teteje, meleg okker és tompa vörös árnyalatokkal, figyelemre méltó kontrasztot alkot a körülvevő buja zölddel. Minden ecsetvonás energikusan rezeg, megörökítve a napfényes nap lényegét; a művész ügyes keze a harmonikus tájon vezet minket végig, ahol az élénk lombozat finoman körbeöleli az alatta lévő festői háztetőket.

A távolban hatalmas mezők terülnek el a horizontig, lágy hullámzásaik visszatükrözik a felettük levő felhők ritmusát. Monet képessége, hogy a fényt és az atmoszférát közvetítse, egyértelmű; a nap fényjátéka közvetlenül világít egyes részeit a jelenetnek, árnyak és fények táncát teremti, amely az egész kompozíciót életre kelti. Ennek a műnek az érzelmi hatása megkérdőjelezhetetlen, mivel békét és nosztalgiát ébreszt, suttogva a korábbi egyszerűbb időkről és a vidéki élet szépségéről.