A mű egy napsütötte tengerparti várost ábrázol, ahol az azúrkék víz átöleli a homokos partot, meghívva a helyieket és a látogatókat. Ebben a lüktető jelenetben rusztikus hajók lágyan ringatóznak a kikötőben, testük élénk vörös és kék árnyalatokkal lefestve. Az épületek meleg, napfényes tónusokkal imádkozva mutatják be a Földközi-tenger varázslatos jellegét. Minden szerkezet úgy tűnik, hogy saját története van; a változatos építészet cserép tetőkkel és lágy pasztell színekkel díszítve tökéletesen összeolvad a környező tájjal.

A kompozíció mélyebb megfigyelésekor az kifejező ecsetvonások melegségteljes és nosztalgikus érzést keltenek. A háttérben a hegyek drámaian emelkednek, robusztusságukkal kontrasztban állva a lent található falucska lágyaságával. Az ég, a cukorfalvás felhők és a ragyogó kék játéka látszólag életre kelt, fokozva a derűs hangulatát ennek az idillikus környezetnek. A művész világfelfogása a nyugodt tengerparti nap lényegét ragadja meg, emocionális szövetet alkotva, amely visszavezet egy egyszerűbb időkbe, ahol az aggodalmak eltűnnek, mint a hullámok, amelyek csókolgatják a partot.