Ez a nyugodt tájkép egy csendes folyóparti jelenetbe vezeti a nézőt, ahol két csónak pihen nyugodtan a víz partján, körülvéve buja zöld növényzettel. A művész lágy, impresszionista ecsetvonásokkal olvasztja össze a lombokat és az eget egy harmonikus, szinte álomszerű tájképpé. A zöld, barna és tompa kék árnyalatok finom egyensúlyt teremtenek, korai reggeli vagy késő délutáni fényt idézve, amikor a fény gyengéden szóródik a tájon. A kompozíció természetes módon vezeti a tekintetet a nyugodt víztől a magas fákig, melyek könnyed levelei az ég felé nyúlnak, a szórt felhők hátterében. Az érzelmi hatás a békés magányban rejlik; megnyugtatja a zaklatott elmét a természet finom ritmusával, megragadva a mulandó nyugalom pillanatát a folyamatosan változó világban.